Esőcseppek a föld alatt. Ennyi maradt a viharból a metrókocsi hátsó ablakán. Csendben ülök a vagon végében, egyedül nézem, ahogy szép lassan gurulnak a vízszemek. Száguldunk, mégis áll az idő. Néha letekintek a papírosomra s írok rá halványodó tollammal.…