Csirip

Köd Rákospalotán

Molnár András: Köd Rákospalotán (Képeslap/Magány)

közösség...

Levegőminőség Bp-n

Budapest légszennyezettsége

A határértéket legjobban megközelítő/meghaladó szennyező aránya az egészségügyi határérték százalékában

: )

Soldier

Diaz

Olajisten

omikk-olvasó

Nincs megjeleníthető elem

Hova tűntem, mit csinálok mostanában?...

betax 2016.03.30. 14:50

Többen megkérdeztétek, hogy hova lettem, mit csinálok mostanában. Sajnos egyre kevesebb időm és alkalmam van írni - és be kell valljam, kedvem sem sok, mivel napjában tucatnyi oldalt kell megírnom a munkámból kifolyólag. Igen, a nagy az adminisztrációs teher és a projektem nemzetközi volta miatt minden magyar nyelvű dokumentáció angol változatát is el kell készítenünk, plusz kommunikálnunk kell előrehaladásunkat, eredményünket itthon is. Alább egy ilyen, saját weboldalunkra kitett cikkem osztom meg veletek.

A bizonytalanság okozza a legnagyobb stresszt

A Magyar Vöröskereszt a Közösségi Reziliencia Városi Környezetben elnevezésű projekt keretében fókuszcsoportos beszélgetést rendezett Nyergesújfalun. A találkozó célja a 2013-as Dunai Árvíz tapasztalatainak és hatásainak rögzítése valamint hiányok és jó gyakorlatok felderítése volt a pszichoszociális segítségnyújtás terén.

A 16 fős fókuszcsoportra meghívottak között érintett károsultak és aktív segítők egyaránt szerepeltek. A vezetett beszélgetés két fő témát érintett: egyrészről feltárásra kerültek az árvíz helyi közösségre gyakorolt rövid és hosszú távú hatásai, másrészről lejegyzésre kerültek a meglévő jó gyakorlatok és a felmerülő ötletek. A rövid távú hatásokat illetően elhangzott, hogy a legjelentősebb az időnyomás volt, vagyis a versenyfutás az emelkedő vízszinttel jelentette a stressz legnagyobb forrását az áradás napjaiban. A mérleg másik tányérját a közösség példa nélküli összefogása, a szomszédok, barátok és távolról érkezett idegenek segítsége töltötte meg.

A Művelődési Házban tartott rendezvényen a hosszú távú hatásokkal kapcsolatban többször szóba került, hogy a 2013-as Dunai Árvíz minden eddigi szintet meglépett és olyan területeken okozott problémát a városban, ahol korábbi árvizek még nem jelentettek kockázatot. A katasztrófa során tehát a közösség olyan tagjai is érintetté és veszélyeztetettekké váltak, akik korábban nem voltak azok. A beszélgetés alapján a résztvevők jól ismerik az éghajlatváltozás következményeit és az extrém helyzetek gyakoribb és intenzívebb jelentkezésére számítanak. A fókuszcsoport szerint a 2013-as Dunai Árvíz fontos hosszú távú következménye a jövő potenciális árvizeivel és azok hatásaival kapcsolatos bizonytalanság megjelenése, fokozódása.

A jó gyakorlatokkal és javaslatokkal kapcsolatos beszélgetés során több, a három évvel ezelőtti eseményeket érintő tapasztalat is szóba került. A résztvevők kiemelték, hogy a településen látott összefogás nem csak a helyi lakosságot foglalta magába, de kiterjedt az ott működő gazdálkodó szervezetekre is: a vállalatok gyakran kérés nélkül rendelkezésre bocsátották eszközeiket és kapacitásaikat, ahogy a lakók is összefogtak egy-egy vállalkozás telephelyének megóvása érdekében. Ennek az összefogásnak az élménye még évekkel az eseményeket követően is pozitívan él az érintettekben és így nem csak a katasztrófa napjaiban tartotta bennük a reményt, de ezek az emlékek, élmények segítik a hosszú távú megbirkózást is. A résztvevők kiemelték továbbá, hogy az áradás levonulását követően a segélyezési és helyreállítási műveleteket a területen aktív Magyar Vöröskereszt házról-házra járva valósította meg, ez pedig lehetőséget adott a rendszeres beszélgetésre, kapcsolattartásra, biztosítva a fizikai szükségletek támogatása mellett a pszichoszociális segítségnyújtást is. A lejegyzett jó gyakorlatok között szerepel továbbá az önkéntesek képzése, elismerése valamint a segítők és érintettek között kialakult bizalmon alapuló személyes kapcsolat.

A Közösségi Reziliencia Városi Környezetben (CRUA) projekt keretében a fókuszcsoport megfigyeléseit és javaslatait szervezetünk megosztja a Vöröskereszt és Vörös Félhold Pszichoszociális Segítségnyújtás Referencia Központjával, ahol a projekt által érintett négy országban lejegyzett tapasztalatokból és ajánlásokból egy árvízi segítségnyújtásra fókuszáló kézikönyvet fogalmaznak meg a szervezet szakemberei.

A Közösségi Reziliencia Városi Környezetben (Community Resilience in Urban Areas – CRUA) projekt a Brit Vöröskereszt Észak-ír szervezete által vezetett, a Dán Vöröskereszt, a Magyar Vöröskereszt, a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének Pszichoszociális Segítésnyújtás Módszertani Központja és a Nemzetközi Szövetség Éghajlatváltozási Módszertani Központja partnerségében indított kezdeményezés, amelynek célja a városokban élő, árvizekkel veszélyeztetett lakosság felkészítésével kapcsolatos módszertanok fejlesztése, a lakosság rezilienciáját érintő tevékenységek nemzetközi összehasonlítása és a jó gyakorlatok felderítése. A projekt az Európai Bizottság Humanitárius Segítségnyújtás és Polgári Védelem Főigazgatóságának (DG ECHO) társ-finanszírozásával valósul meg a három érintett országban. Magyarországon 4 mintaterület került kijelölésre, ahol a szervezet a következő hónapokban helyi közösségek bevonásával vizsgálja meg az eddigi tapasztalatokat és azonosítja a fejlesztési lehetőségeket.

Fotó: Skordai Anna

Forrás: www.voroskereszt.hu

Szólj hozzá!

betax 2015.12.16. 21:02

A napnak vége a Nap lement végre csak állsz az ablaknál órákon át. ... Ha a fejedbe láthatnék, mit mondanál? Sötétben létező láthatatlan világ...

 

Szólj hozzá!

2016 (eddig)

betax 2015.12.05. 10:19

2016.01.17. Zuzmara félmaraton

2016.02.07. Farsangi félmaraton (Kaposvár)

2016.03.18. Balaton Szupermaraton Fémaraton

2016.04.03. Bratislava marthon

2016.05.07. Borvidék félmaraton (Szekszárd)

2016.05.21. Pécs-Orfű félmaraton

Szólj hozzá!

Napfogyatkozás

betax 2015.12.03. 10:10

Most találtam márciusból.

Néha olyan reménytelennek tűnnek azok a kihívások, amelyekkel szembeállítjuk magunkat, hogy úgy tűnik, nem is éri meg foglalkozni velük. Ilyenkor olyan érzése van az embernek, mintha értelmetlen lenne minden, amit csinál, amit tesz, mert hiábavaló minden erőfeszítés, hiába változtat egy-egy apróságon vagy egy-egy életen, a Világ ígyis úgyis olyan marad, amilyen volt.

Néha nehéz elhinnem azt, hogy fontos, hogy én legyek itt, és én csináljam azokat a dolgokat, amiket csinálok. Néha könnyebb arra gondolnom, hogy úgyis lenne másik balek. És ha nem is akadna, akkoris a világ ilyen, amilyen - nagy és tehetetlen, és mi nem tudjuk kimozdítani ebből. Ezek a csúnya, depresszív napok, gondolhatod most magadban, amelyek céltalanul telnek és nem vezetnek sehova. Ilyenkor néha eszembe jut, hogy ahelyett, hogy ilyesmikkel szenvedjek akár el is mehetnék valamilyen hivatalba papírttologatni, vagy termelő céghez dzsombolni a dzsidipit - hiszen ha elhiszem, hogy úgysem tudok változtatni a dolgok folyásán, akkor már nem mindegy? Inkább éljen meg rendesen az ember.

És akkor feljössz a metróból, tökéletesen időzítve és meglátod ezt a különös fényt, mintha polárszemüvegen keresztül néznéd a világot, az emberek sürögnek jobbra balra, senki meg nem nézi az óráját, pedig percek kérdése. Meglátod két barátod akik papírlapokat egymás elé tartva lelkesen figyelik a Jelenséget. Csatlakozol hozzájuk,  és valahogy egészen picinek, törpének érzed magad.

Szólj hozzá!

betax 2015.12.03. 10:09

"..egy mosolyba bújva még most is az arcodra fagynék"

 

Szólj hozzá!

Piros

betax 2015.10.26. 20:58

A Hold szépen sárgállik a fátyolfelhők között, alatta a paksi atomerőmű fényei a távolban. Épp hazafele tartok Pécsről, egy bordó kis méregzsákban száguldunk az autópályán. Mostanában rászoktam arra, hogy idegen emberek autójába ülve utazom - kényelmes és élményteli. A néhány éves kétliteres Audi hiába gyűri a kilométereket alattam úgy, mint más a taknyos zsebkendőt, közben annyit fogyaszt, mint egy kis Seicento - 5,2 l… 

Pécs. 2012 decemberében utaztam először Pécsre tanulmányi okokból. Akkor a mester felvételi elbeszélgetésemen nagyon győzködtek arról, hogy jöjjek ide, nekem is milyen jó lesz, sőt, még doktori képzésre is szívesen látnak. Elültették a bogarat a fülemben és itt vagyok most, Molnár András állami ösztöndíjas doktorandusz, aki organisational behaviour meg business ethics vizsgát tartott ma és akinek hatvan kis gólya matek ZH-ja van a hátizsákjában.

(Valljuk be azért, amikor múltkor felügyeltem a gólya matek ZH-t, nagyon szar érzés volt, hogy lemagáztak a 18 éves kislányok.)

Szóval matekZH-t javítok. Szívesen megmondanám ezt a hét-nyolc évvel ezelőtti önmagamnak, aki abban is kételkedett, hogy egyszer sikeresen abszolválja a Matematika A1 tantárgyat. Különös érzés olvasni a dolgozatokat, nézni a megoldásokat, a sikeres és sikertelen próbálkozásokat. Eszembe jut, milyen kis szánalmasak lehettek a dolgozataim, amelyekre rendre egyest kaptam. Mosolyt csal az arcomra a gondolat: annak ellenére, hogy sokadik nekifutásra tudtam csak megcsinálni, mégis itt vagyok már a porond másik oldalán, és ahogy akkor másnak megadatott ugyanez, úgy én is láthatom mások küzdelmét. Sőt, nem csak nézője, de részese is vagyok az eseményeknek.

 

Kib&szott csoda ez, igazad van Zsuzsa. Rémlik egy matek gyakvezető, aki egyszer az egyik kapa dolgozatomra bíztató üzeneteket vésett piros tollal. És egy smájlit. Akkor nem is tudtam, mennyit jelentett ez nekem.

Az Audi tovább gyűri a kilométereket, a műszerfal piros fénye mint egy harci helikopter belsejét, úgy világítja ujjaimat a billentyűzeten. Sárbogárd mellett száguldunk el. Csend van, az egyik utastársam megbabonázva nézi a tájat, amint elsuhan köztünk és a Hold között. A másik lány fejét oldalrahajtva alszik, álmát őrzi a motor duruzsolása.

 

Szép éjszakánk van.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása