A fotóhónap kiállításai kapcsán egyik ismerősöm arról kérdezett, mit gondolok, mitől válik fotóművésszé egy fényképész. Mi jellemzi. Elég kellemetlen helyzetbe hozott a lány, mert azt is megkérdezte, én fotóművésznek tartom-e magam. Azt hiszem válaszom egyfajta Ars Poetica lett..
A technikai, szakmai profizmust említettem utoljára. Valahogy nem a fényképész szó, hanem a művészre jelenti nekem a választ. Szerintem a "művész" nem az elvont fogalom, ami mindenkiben él. Szerintem a művész egész egyszerűen csak a létező, aktív lélek... Nevezzük érző léleknek, olyannak, aki létrehoz valamit.
Úgy érzem, hogy a fotóművész nyitott szemmel jár. Lát, látja a világot annak minden rosszával és csodájával együtt. Látja a szépséget a fákban, a tócsákban, de meglátja egy szemétkupacon, egy hajléktalan szemében, egy gyilkossági színhelyen ugyanígy. Izgalmat érez az Erdőben, ahogy a korboncnokok öltözőjében és a szikkék mosogatószobájában is. Érez és létezik a világgal, nem feltétlen benne, legalábbis mellette. Reagál a világra, követi az eseményeket, figyeli, hogyan változik az ezer szépség és fájdalom, amit láthat. A fényképművész a fájdalmat is esztétikumban mutatja meg. Képes a nyers valót, gyarlóságot, kegyetlenséget is széppé változtatni. Fényképein mindennek jelentősége van, minden jelentést hordoz, a legapróbb gombostű-kalaptól egészen a hegyekig, épületekig, égig. Ez nem azt jelenti, hogy csak járja a világot, és kattintgat. Nagyon jól tudja, mit keres, mi az, amit az elképzeléseihez meg kell örökítenie. De azt is tudja, hogyan tegye meg mindezt. A fénykép, amit elkészít nem a film ezüstbromid molekuláin vagy a digigép mikrochipjén jön létre, hanem jóval korábban él már a fejében. A fotóművész gyakorlatilag olyan, mint az összes többi őszintén érző lény, csak alkot..."
És mindezt a csodát a szakmai, technikai tudásával képes megmutatni, éreztetni a közönséggel...
S hogy mit válaszoltam a lánynak? Azt, hogy "még nagyon, nagyon fiatal vagyok ahhoz, hogy művésznek tarthassam magam. Nem szeretném magam annak tartani és nincs is jogom hozzá. Túl keveset láttam és láttattam még ehhez, és végsősoron saját tapasztalásom, örömöm a legfontosabb."
