Fogadj be...
Ködként hasítom a felhőket a halott erdőben. Messze nincs senki, semmi, csak mi hárman: egy éhes ölyv kering felettem, és az Erdő felett. Gyengén, lassan haladok felfele a hegyoldalban – egyre csak feljebb, csak feljebb kerülök, közelebb a végtelen…