Fűszál a betonban...

"...megvesszük az italt, amiben benne foglaltatik a tartalom és a csomagolás költsége, meg persze a gyártói-kereskedői haszon is. Erre jön rá egy újabb díj, az „Auchanos betétdíj”, amit visszakapunk, ha visszavisszük a hulladékunkat. Idáig nagyon jó, mert anyagi eszközökkel ösztönöz bennünket arra, hogy szelektíven gyűjtsük a hulladékot, de az már csúnya, hogy szándékosan összekeveri a fejünkben a jog szerint definiált betétdíjat a madarassal. A jog szerint ugyanis betétdíjas az, amire rá is van írva, hogy „betétdíjas termék”, és a forgalomba hozatalát bejelentették a Zöld Hatóságnak.

A madaras áruház üvegek esetében jussunkat készpénzre váltja, de nem így a PET palackoknál: nem kápé üti a markunkat, hanem levásárolható bón. Vagyis, francia üzletfelünk egyszer megszedi magát azon, hogy eladja a hulladékunkat, és még egyszer nyer rajtunk, mert az ő áruházában fogjuk otthagyni a „könnyen jött, könnyen ment” pénzünket. Valójában tehát közvetlenül gerjeszti a fogyasztást, és így a hulladéktermelődést. Még hervasztóbb, hogy ez az eljárás nem szabályos. A betétdíjas termék visszaváltásakor a kereskedő köteles készpénzben (!) visszafizetni a betétdíj összegét, és csak a felhasználó külön kérésére kell biztosítani a levásárlás lehetőségét."

 

forrás:  Graczka Sylvia - Üzlet az utolsó cseppen túl - Kukabúvár, XV. évf 4. szám, 30.o