Annyi mindenről szerettem volna írni az elmúlt napokban, és legalább annyira nem volt rá alkalmam-lehetőségem-végső soron szándékom sem...
Nagyon csúnya az időjárás, és az éghajlatkutatók szerint az is marad. Nem jósolnak valami meleg június hónapot, és az eddigiek sem voltak túl szépek. Már a VKKT tanszék által vizsgált, és általam nagyon kedvelt Hosszúréti-patak is kiöntött, ami amúgy Budaörs-Törökbálint szennyvízét szállítja a Dunába. Az ember itt hiába várja a 41-es villamost, bár ha jönne, egy Miyazaki filmbe illő jelenetet élhetne át. A végállomáson rekedt villamost kétéltű UNIMOG-gal vontatták el, a szennyvízzel keveredett esővíz pedig házakat árasztott el.
fotó: Pozsonyi Eszter, fntudosito.hu
Najó, legyek már pozitívabb, tudom. Az elmúlt négy napban nagyon sok idegennel kerültem kapcsolatba, és sok jó hatás is ért. Jó, hogy vannak emberek, akik érdeklődnek, vannak, akiken lehet segíteni, vannak akik idegen országokból eljönnek csak azért, hogy találkozzanak velünk, megismerjenek minket. Jó, hogy létezik közös cél, amiért összefoghatnak emberek, legyen az akármennyire is kegyetlen vagy éppen vidám, lelkesítő.
Ugyan még nem vettem részt az idei védekezésben, azért hasznosan múlattam az időt az elmúlt négy napban. Köszönöm a segítséget mindazon társaimnak és barátaimnak, akik kijöttek a Renexpora és képviselték csoportunkat és az egyetemet. Megérte szerintem, sok tapasztalat és új kontakt gyűlt össze a három nap alatt. Csütörtökön a négy országból érkezett Zöld térképész csapattal találkoztam, nagyon elszánt és vidám emberek, tele tapasztalattal. Tegnap pedig gyereknapot tartottunk a Művészetek Palotájánál a Humusszal, nagyon jó érzés volt a gyerekekkel játszani, mesélni nekik a hulladékról és beszélgetni szüleikkel. Sok kicsi lépés, sok pici siker.
Holnap pedig átadjuk az ország első Zöld Tanszék versenyének díjait. Ebben is nagyon sok ember munkája van, és talán ez lelkesítően hat rám. Végre valami, végre egy igazi, kézzel fogható és felmutatható eredmény. Sokra vagyunk képesek, ha együtt dolgozunk... : )
