Ma este nyolc óra környékén Baranya-megyében valahol Mecseknádasd és Zengővárkony között a hatos egyik kanyarjában árokba borult egy fehér háromajtós kisautó. A csúszós úton megcsúszott, és hupp, máris az út szélén találta magát derékszöget bezárva a felszínnel. A sofőrnek nem lett baja, de amikor a helyszín közelébe érve félreálltunk picit meglepődtem.
Érkezésünkkor már két autó is félreállt segítséget nyújtani, a buszvezetővel és egy másik utassal hárman szálltunk ki segíteni - jól láthatóan szükség volt rá. Ugyan egy veszélyes kanyarban történt a baleset, senkinek nem jutott eszébe kirakni a háromszöget, villogni az érkezőknek és láthatósági is egyedül rajtam volt. Bár a kanyar közepén történt baleset mindkét irányból beláthatatlan volt, főleg miután a lentről jövő busz félreállt, a feltorlódó forgalmat a már ott lévőek közül senkinek nem jutott eszébe továbbirányítani. A balesetveszélyt pedig csak fokozta, hogy a fentről érkező autók gyakran nagy sebességgel érkeztek a helyszín előtti kanyarba, és a hirtelen fékezés miatt ők is majdnem kisodródtak, vagy kis híján az összetört autóba rohantak.
Az eset iskolapéldája annak, hogy a segítségnyújtásra megálló autósok mennyire nem alkalmazzák az elsősegélynyújtás legfontosabb cselekedetét - a veszély felismerését és a baleseti helyszín biztosítását. Ilyenkor nem azzal kell kezdeni, hogy keresztül rohanunk a forgalmas, jeges úton és félig bemászunk a kocsiba, aminek nem robbant be a légzsákja (számoljuk a veszélyforrásokat, ugye?), hanem félreállunk, kirakjuk az elakadást, felvesszük a mellényt, előkapjuk a zseblámpát, utastársunk megkérjük hogy rakja ki a háromszöget, ésatöbbi. És amint van rá kapacitásunk, irányítjuk a forgalmat, amíg nem érkeznek meg az egyenruhások.
Minden esetre... tanulságos volt szembesülni ezzel.
