Idén újra útnak indultam, hogy megtegyek kerekítve 70 kilométer távolságot a Magyar Honvédség állományának legvakmerőbb tagjaival. Ez persze nem teljesen igaz, mert ahogy tavaly, idén is akadtak olyanok, akik csupán egy kis bulinak látták az egészet. Egészen addig, amíg útnak nem eresztette őket Tömböl mk. altábornagy.

A megnyitóbeszédről éppen lemaradtam, utolsó nevezőként álltam rajthoz, bár nem utolsó indulóként - utánnam még kb 30-an álltak a sorban. Eleinte a Magyar Túlélő Portál tagjaival tartottam, majd megleltem tavalyi évben megismert utitársamat, s csatlakoztam hozzá. Gyakorlatilag a 2. km-től a 38. km-ig együtt mentünk; gyönyörű, szinte túl gyönyörű idő volt: száraz meleg, égető nap... Az első 20 km-en megittam 2 liter vizet, a turulnál töltöttem újra a camelbacket. Minden egész jól ment az autópálya-hídig, ahol rámtört a fejfájás és a hányinger.

Másfél órával később már az ötödik ellenőrzőpontnál próbáltam enni valamit, de nem ment. A hányigner érzése egyre fokozódott, egészen továbbindulásunkig, amikoris elbúcsúztam eddigi útitársamtól, s belehánytam az út menti árokba. Ezután fél órát feküdtem, rázott a hideg, remegtem rendesen. Majd meghoztam a döntést, hogy kiszállok.

Nagyon haragos vagyok magamra; egy olyan hibát követtem el, amit nem tettem meg azóta, mióta túrázok. Nem biztosítottam a szervezetemnek a sóutánpótlást, ezért az elfogyasztott vizet sem tudta felvenni testem. Kicsit kapkodva készültem fel előző este, s ennek ez lett a végeredménye. Hibáztam, mostmár tanultam saját hibámból.

Pedig a hatodik ponton várt volna az izotóniás sportital, a keksz, a kaja, sok-sok földi jó. Lehet, ha pihenés után tovább megyek... Ááh...

Tudom, nincs szégyelni valóm. Ez úgymond benne van a pakliban. A mezőny nagyrésze dobta be a törülközőt különböző okok miatt; a legtöbb a lábsérülés volt, de akadt olyan is, kinek a gömcsuklója ment szét. Láttam csalódott őrvezetőt, de alezredest is, kinek kifakadt víz-vérhólyagjai miatt zoknijából csavarni lehetett a véres váladékot...

Utazásom során jó társaságom volt - a túrák közül a legkedvesebb, legizgalmasabb emberek a Szent László Meneten indulnak. Többi hosszútávú túrámhoz képest ez a több mint hét óra, amit végiggyalogoltam csak úgy elrepült. Végülis a 67 km-ből a 37-et tettem meg; egész előkelő helyről, a 30. helyezésről szálltam ki.

Sok szép, s jó élménnyel lettem gazdagabb így is. Bár bánkódom balgaságom miatt, tanultam hibámból, s tudom már, jövőre hogyan s mint fogok cselekedni...