Nekem tapasztalnom, látnom, hallanom kell. Tapintanom, simítanom a világot, az életet, a lényeket, a levegőt, az eget.
Dolgom van itt. Ez nem feltétlen cselekvő természetű, hiszen a nyugalomban ülés, várás, a figyelés is dolog. Figyelés... figyelni a világra, de leginkább önmagunkra. Érzem, számtalan dolgot fogok megismerni még, jót és rosszat is, milliónyi mosoly és komorkodás vár rám itt lent a városban épp úgy, mint odafent az Erdőben. Úgy érzem magamat odakint ismerhetem meg a legjobban, ott, ahol szabadon száll át rajtam minden, ahol a szellő úgy mozgatja át gondolataim, mint ahogy átfújja az őszi avart. Nem menekülésből utazom, nem elbújni, elszaladni akarok. Épp ellenkezőleg...