Csirip

Köd Rákospalotán

Molnár András: Köd Rákospalotán (Képeslap/Magány)

közösség...

Levegőminőség Bp-n

Budapest légszennyezettsége

A határértéket legjobban megközelítő/meghaladó szennyező aránya az egészségügyi határérték százalékában

: )

Soldier

Diaz

Olajisten

omikk-olvasó

Nincs megjeleníthető elem

Láthatatlan pazarlás

betax 2008.12.01. 22:21

Ugyan itt blogomon még nem említettem, de az elmúlt hetekben újra tollat ragadtam és újságcikkeket írok. Egész pontosan az Egyetemi Zöldkörben (EZK) tevékenykedem cikkíróként, úgy tűnik állandó feladatommá válik a szemléletformáló riportok, hírek, bemutatók írása. Firkantásaim az egyetem legkülönfélébb karainak diákújságaiban fognak megjelenni, aminek én bizony nagyon örülök. Lássunk is egy ilyen cikket, ami az egyik kollégium decemberi (?) számában jelen(t?)ik meg.

 

Nem láthatjuk a pazarlást

 

Évente átlagosan 1000 m3, vagyis egy millió liter vizet fogyasztunk fejenként. Fogyasztásunk határokon túl nyúlik, importált termékeinkkel más országok vizét szennyezzük, egy kínai pamutpóló vásárlásakor például 4100 liter keleti vizet használunk el. A vízzel kapcsolatos problémák a globalizációval együtt erősödtek kritikus szintre – hangsúlyozta a Tudomány ünnepén tartott előadásában Somlyódy László akadémikus, a BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszékének vezetője.

A tudomány ünnepe weboldalán is megtekinthető előadás fő témája vízkészleteink jelenlegi és jövőbeni helyzete volt. Somlyódy tanár úr többször is hangsúlyozta, a víz olyan stratégiai tényező, amelynek fontosságát a lakosság még nem, de az ipari nagyvállalatok már felismerték. Az egy főre jutó, évenként megújuló készlet az elmúlt száz évben 25 ezer köbméterről 6 ezer köbméterre zuhant. Ebből mindössze 2500 köbméter hasznosítható. Ez köszönhető a népességnövekedésnek, a globalizációnak és nem utolsó sorban a klímaváltozásnak. Ez a három tényező jelent nagy veszélyt a jövőben, hiszen ezek a folyamatok határozzák meg a 21. század alakulását is.

A számok jól mutatják a globális korlátokat, de a vízkészletek és a lakosság térbeli eloszlását nem. Közismert tény, hogy a ’90-es években a világ lakosságának 8%-a élt vízhiányos területen. Mára az egyik legnagyobb dilemma, hogy több mint egymilliárd ember él egészséges ivóvízellátás-szolgáltatás nélkül, a népesség 40%-a pedig nem rendelkezik megfelelő szennyvíz-elhelyzési lehetőségekkel. A szóhasználat is hibás, hiszen a fejlődő világ nagy területén nincs vízöblítéses wc, tehát nem a szennyvíz, hanem az ürülék és a vizelet elhelyezési problémái okoznak egészségügyi kockázatot. Ezek azok a területek, ahol a lakosság napi fizetése két dollár alatti, a népesség kétszereződési ideje 25 év. A közüzemek és az egészségügyi ellátás hiánya naponta közel 14 ezer csecsemő  halálához vezet csak a szennyezett vízben lévő baktériumok, vírusok miatt (forrás: IWA 2004). A szokványos szennyezőkön kívül pedig mára felismertük a gyógyszerek, hormon és piperekészítmények eddig figyelmünkön kívül állt hatásait.

A civilizált világ, köztük a magyar lakosság eközben pazarlóan bánik vízkészleteivel. Bár az ember ivóvízszükséglete durván 1000 liter évente, háztartási vízfogyasztásunk ennél sokkal nagyobb. Nem szabad elfelejtenünk persze, hogy iváson felüli fogyasztásunk, a kézmosás, zuhanyzás, takarítás céljából elhasznált mennyiség egészségügyileg megtérül. A pazarlás nagy hányadát szorította vissza a rendszerváltás után megnövekedett vízdíj: a budapesti vízfogyasztás 240 l/napról 160 l/napra zuhant. A háztartási vízpazarlást tehát felülről, a valós költségek megjelenésével sikerült lenyomni, ám még mindig sok víz megy kárba.

Vízhasználatunk legnagyobb részét, amely nagyságrendekkel nagyobb a háztartásinál, nem is látjuk. Minden termék előállításához vízre van szükségünk, a víz egyben a legfontosabb ipari, mezőgazdasági alapanyag. Nem is gondolnánk egy-egy sörözés alkalmával, hogy a korsónkban habzó ital előállításához 75 liter víz szükséges. Eszünkbe jut-e, amikor két előadás közben az automatánál állunk, hogy egy kávéhoz 140 liter vizet használunk el? Természetesen nem, hiszen csak a pár decis végeredmény a szembetűnő. Még rejtettebb a vízhasználatunk az e-cikkeknél: egy mikrochip 20 liter vizet igényel. Villamosmérnök kollégáink talán tudják a választ: hány chip van egy mobiltelefonban?


 

Somlyódy tanár úr gondolatébresztő előadása az élhető jövő iránt elkötelezetteknek számos más üzenetet, tanácsot is tartalmaz. Érdemes hát rászánni egy-két órát és szélesíteni látókörünket a www.tudomanyunnep.hu/video oldalon. Talán eszünkbe jut az esti kakaózás során, hogy bögrénkben több száz liter vizet látunk…


Molnár András


 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://betax.blog.hu/api/trackback/id/tr63798806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása