Megint éjszaka. Hideg van, fagy, de nem fázom. Csak vándorlok a sötétben, gyönyörködöm a világon, hogy aztán hazaérve várjam az alvás vendégségét. Álmatlan vagyok esténként, gyakran kűzdök, hogy elaludjak.  De amint elalszom egy olyan világba kerülök, ahonnan ugyanolyan nehéz felébredni, mint odajutni. Vándorlom ott is: végtelen utakat teszek, mégis hazaérve átpezsdíti arcom otthonom melege köralakú kandallómnál...

Egyre könnyebben jön álom a szememre, múlik az álmatlanság. Mesélhetek, van kinek mesélnem, s ez segít. Egyre jobban vagyok, egyre jobban érzem magam.

Gyönyörű ez az élet.

Többé nincs már kire várnom.. - Molnár András, 2009