Általában, ha éjszakai buszoznom kell igyekszem minél korábbi megállónál felszállni, hogy ablak melletti ülőhelyre ülve be tudjam fészkelni magam. Ez főleg télen előnyös, állva nagyon hideg tud lenni a busz. Ilyenkor jót tudok aludni a hazafele vezető úton, s sosem fordult még elő, hogy túl mentem volna. Mielőtt le kell szállnom ugyanis van egy szűk ívű, nagyot rántó kanyar.
.jpg)
Káposztásmegyer, Szilas patak. 2005.
Ilyenkor, mikor felhúzott lábamra támasztom fejem s alszom, legtöbbször be van dugva a fülem. Zenét hallgatok, és pár perc alatt kellemes éberség közeli álomba merülök. Utazóálomba. Ma ismét rájöttem arra, az mp3 lejátszó nélkül képtelenség átaludni a hazafele vezető háromnegyed-egy órát. A kedves utastársak ugyanis részegen mégnagyobb marhaságokat tudnak beszélni, mint józanul.
Végighallgatni a hülyébbnél hülyébb "megoldásokat" az ország problémáira, értesülni arról, ki-kivel csalta meg a másikat, eltűrni a hisztiket apró baromságokért a szomszéd ülésen, a gyűlölködést, előrébb az hangos enyelgést (csodálom, hogy nem kezdték el kielégíteni egymást), bármit... ilyen későn, nem kérem, köszönöm. S ha az ember lecsukja szemeit, hallása csak annál élesebb....
Szóval ha éjszakai, zene...
