Mintha egy ősi törzsi tánc ritmusát zakatolnák a kerekek, úgy száguld a vonat az Alföldön. Átszeljük a telet, a havas tájat, a fél országot. Most hagytuk el a Kiskunság fővárosát, Kecskemétet. Az állatkertben az állatok nyugodtan néztek szerelvényünkre, szemük sem rebbent, mikor a több száz tonna néhány tíz méterre eldübörgött mellettük. Megszokták már, nem úgy mint pár perccel később az a nagy fülű mezei nyúl a szántó közepén, aki ijedten iszkol minél messzebb a sínektől. Kicsivel odébb néhány őz szalad arrébb egy telepített erdősávban, majd ismét következik a végtelen síkság.
Elrobogunk egy elhagyatott tanya mellett. Az épület roskadozik, jól láthatóan nem törődnek vele évek óta. Falai megdőltek, tetőzete beomlott. Egy-két fa áll csak mellette, pedig régen fák vehették körbe, hogy a gazdákat és állataikat védjék a fagyos téli széltől. A kabin ablaka néha megremeg a széllökésektől, még itt bent, a meleg vonatban is hallani, milyen hideg van odakint. Biztos akkor is ilyen, vagy még hidegebb volt, mikor az egykori gazda úgy döntött, kivágja a biztonságot nyújtó fákat. Hogy legalább legyen mivel fűteni, mert pénze már semmi a tüzelőre... Amikor tanul az ember róla, kicsit nyers, amolyan fásult dolog, de látni kegyetlen az ellehetetlenülő vidéki, tanyasi létet.
Azért nem csak szomorú példákat látni a vasútvonalak mellett. Az imént a mező közepén egy működő, szépen rendben tartott tanya villant fel. Néhány hete, még valamikor tavaly a nagyon havas napokban az egyik kereskedelmi csatorna híreiben szerepelt egy kis csapat. Alföldi orvostanhallgatók és oktatók csoportja, akik saját pénzüket, idejüket, erőforrásaikat szánják arra, hogy a legzordabb körülmények között is segítsenek a településektől, falvaktól távol élőkön. Ezek, a riportban szereplő hajdúsági tanyák nagy havazások esetén sokszor teljesen elszigetelődnek a külvilágtól, jó párnál pedig még a mobiltelefonok vételével is gondok vannak és az áramkimaradások sem ritkák. A karitatív - egészségügyi önkéntes csoport nem csak vizsgálatokat végez és gyógyszereket, eszközöket visz a lakóknak, de GPS készülékkel pontosan rögzítik is a tanyák helyét, így szükség esetén a későbbiekben a mentők is gyorsabban a helyszínre juthatnak.
A vonat közben tovább zakatol, egyre növekszik a hó vastagsága és egyre mélyebbre jutunk az Alföldön. Elhaladunk egy kék kócsagos tábla mellett, a távolban egy őz áll s figyeli a szerelvényt. Lehajtom fejem, elmosolyodom és elveszünk a hóesésben...
