Most olvastam. Úgy gondoltam megosztom veletek is.
Az első pillanat mikor megláttam a 4 éves Joe-t, szívszorító volt. Alig volt képes, hogy üljön, miközben a morzsákat törölte arról a kicsiny matracáról, mely az otthonává vált. Megtisztította az „ágyat”, mielőtt aludni tért, ahogy az anyja tette volna, majd szemeit lehunyta, és álomba merült.
Joe a semmiből jött. Valaki észrevette, hogy meztelenül fekszik egyedül a földön és a Norvég Vöröskereszt Tábori Kórházába vitte. Mageli St Simon, a Haiti Vöröskereszt pszichológiai támogató önkéntese azonnal gondoskodni kezdett róla. „A feje megsérült és betegség kínozta, talán malária, talán tifusz” – mondja.
Mageli-nek körülbelül egy nappal később mondta meg a nevét, kezdtek közelebb kerülni egymáshoz. Adott neki papírt és tollat, majd Joe lerajzolta az édesanyját és az édesapját. „Később kapott egy játéktelefont, amin felhívta az édesanyját. Kérdeztem tőle, hogy mit mondott neki, erre azt válaszolta: Ne keressél, meghaltam…”
„Nem tudom, hogy honnan tudta. Talán valaki megmondta korábban, hogy a szüleit elveszítette.” Három nappal később, Joe jól van. Beteg, de a kezelésnek, az ételnek és tiszta ivóvíznek köszönhetően javul az állapota. Ő egy törékeny fiúcska, akit az ember ösztönösen óvni, védelmezni akar.
Amennyiben nem találnak egyetlen családtagot sem, aki gondoskodni tud róla, Joe egy árvaházba kerül, amint egy megfelelő - árvákkal foglalkozó - szervezetet találunk számára. Ezzel egy másik élet kezdődik számára. De egy biztos: Ő túlélő.
Írta: Joe Lowry, Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége, Haiti
forrás: Vöröskereszt Budapesti Szervezete - www.voroskeresztbp.hu
