Valamelyik nap egy beszélgetés során feltette egyik ismerősöm ezt a kérdést. Nehezményezte, hogy oly sok pénzt elköltünk távoli emberek megsegítésére, miközben megvan a saját problémánk is. Persze én is elismerem, hogy jó helye lenne azoknak a millióknak a segélyszervezetek hazai munkájában is, de mégis úgy látom, kiemelt fontosságú, hogy országunk részt vegyen a Haitin most történtekhez hasonló események kezelésében.

Ennek számos okát látom, vannak közöttük etikai, erkölcsi jellegűek, de egyszerű "önző", prózaiak is. Az utóbbit fejteném ki, mert ha pusztán a gazdasági vonatkozásokat nézzük, ezzel lehet a "nemérdekelhogytöbbtízezerembertkellellátni" gondolkodású társunk meggyőzni. Azzal, hogy mentőcsoportokat küldünk válságzónákba, olyan tapasztalatokkal rendelkező katasztrófaelhárító embereket nyerünk, akik egy hazai vészhelyzet esetén képesek lesznek levezetni a mentési és elhelyezési folyamatokat. Olyan orvosokat és ápolókat, akik tudják, hogyan lehet sátrakban egy hét alatt 1500 beteget ellátni, olyan logisztikusokat, akik megtapasztalták, milyen egy romokban álló ország gyógyszer és eszközellátását megszervezni, mindezt napi legfeljebb 3-4 óra alvás mellett. Ne hozza a jövő, hogy szükség legyen rájuk idehaza, de jó, ha közöttünk vannak. 

Az etikai indokok remélhetőleg nyílvánvalóak. A másokon való segítés a nemes célok egyike, amelyek talán mindannyiunkat motiválnak...

A dolog fenntarthatósági vonatkozásáról, arról, hogy milyen viszonyban van a fejlett fogyasztói társadalmakkal a fejlődő országok gazdasága (és így katasztrófavédelme), talán majd egy másik blogban...