Ismerek néhány nagyon jó feldolgozást (pl. Yonderboi - Love Hides vagy az Amber Smith féle Such a shame), egyiküket szeretném megosztani veletek. Szobát elsötétíteni, jútyúbpléjert teljesképernyőre tenni!
Karin (Dreijer Andersson) a kilencvenes évektől kezdve ismert szereplője az észak-európai könnyűzenei életnek. Első együttese a Honey is cool még indie stílusban keltette a zajt - hazánkban elég kevésé lett ismert, szite csak a Hakoon és a The Lion c. számok kerültek be szubkultúrák lemezjátszóiba egy-egy alternatív rock/indie bulin. (A magyarázat egyszerű, a banda 1994-2000 között volt aktív, ez a műfaj inkább az elmúlt 5 évben futott fel Magyarországon).
1999-től kezdve egy első blikkre merőben más stílusban kezdett működni - az alternatív elektronikus zene felé indult, és testvérével megalapította a The Knife nevű zenekart. Jellegzetes vizuális megjelenésük, hangzásuk és előadásmódjuk nem csak Svédországban hozott nekik hírnevet, a műfajon belül rövid idő alatt világhírre tettek szert. Zenéjüket elvi síkon egyfajta globalizáció- és médiaellenességre építették, több dalban és videóklipben ezt fel is lehet fedezni.
Négy album és számtalan koncert után Karin szóló karierjeként belevágott a Fever Ray projektbe, és 2009-ben kiadta azonos című lemezét. Zenéjében és megjelenésében is folytatta a The Knife elvont, más világba mutató jeleinek felhasználását - ennek eredménye a fenti videó is.
Csak félve említem meg, hogy több más svéd és dán művésszel közösködve Karin és Olof az elmúlt év során elkészített egy elektro-operát, nem különb témát feldolgozva, mint Darwint és a fajok eredetét. Ha gondoljátok meghallgathatjátok, a Tomorrow, in a year elérhető a fairtilizeren - de felelősséget testi-lelki épségetekért nem vállalok (én mazohista vagyok, nekem tetszik. :).
És legvégül, hogyha mindez nem lenne elég ártatlan lelketeknek, íme egy videó arról, ahogy Karin Göteburgban átveszi a P3 Guld díját.
