...hogy legyen időm mesélni nektek mindarról, amit mostanában láttam és átéltem. Emberről, lényről, akikkel az elmúlt hetekben találkoztam. Legyen időm beszélni és írni a rakacaszendi vénasszonyról, a hegyek közt élő boszorkány képében jelent meg előttem, vagy a Vöröskereszt Istvánjáról, aki ugyanezen mese lovagja lehetne. Mesélnék a Kunsági, Hortobágyi, Borsodi és Hevesi szteppek, füves puszták lényeiről, a falvak kedves lakóiról, a tanyák trágyadombja körül szálló madárfergetegről és a Tisza-parti ücsörgésről, az éjszakai fürdőzésről, a mezei virágokról és a többiről...
De tegnap és ma is reggeltől estig dolgoztam, miközben vártak rám itthon... Majd. Egyszer. Meglesz a gyümölcse.
