Berlint a furcsaságok városaként ismertem meg: itt láttam a legfurább bicajokat, a legfurcsább embereket és a legkülönösebb kezdeményezéseket. Gyakorlatilag a város belsejében, Hitler egykori monumentális tervéből lett Nyugat-Berlint ellátó légihídnak otthont adó, majd később a polgári repülés központjaként üzemelő Tempelhof (katonai) repülőtér mára egy óriási játszótér lett. Építésekor a diktátor a reptér felvételi épületének tetejére 70 ezer fős lelátót álmodott meg, a valóság még merészebbet alkotott. Mára a világ második legnagyobb területű építménye előtti teret birtokba vette a berlini nép. A két kifutópályás terület közepén az emberek bicajozhatnak, korizhatnak vagy flatland deszkázhatnak, futhatnak, sőt két kutyasétáltató platz is ki van jelölve. A létesítmény nyilvánossá tételekor 260 ezer ember ünnepelte a közös szabadságot - a történelem vagy a sors humora, hogy egy diktátor által megálmodott, a hidegháború kulcsfontosságú katonai létesítményeként számontartott objektum lett a berlini polgárok város- és természetvédő, önrendelkező énjének szimbóluma.
Egy repülőtér, melyen csak repülő nem jár. Védett madarak tucatjai, rókák, ürgék, 200 repülő rovarfaj, védett növényvilág, számtalan sportolási lehetőség várja ma az érdeklődőket ott, ahol száz meg száz vadász-, bombázó-, és kémrepülőgép fordult meg. Azon a helyen, ahonnan az amerikaiak szemmeltartották az NDK mozgásait, és ezer meg ezer munkaszolgálatost dolgoztattak a nácik most béke honol, sőt az egyik kifutópálya közepén egy összetartozást hirdető zongorán prüntyögheti bárki: "imagine all the people. Living life in peace..." És ez csak az egyik szöglete ennek a négymilliós, sokszínű városnak.
