Van egy népligethez hasonlító hely Berlinben, amely minden vasárnap megtelik élettel és emberek ezrei keresik fel. Óriási bolhapiac, koncertek, komédiások, egy egész kis fesztivál alakul ki ott, ahol máskor az emberek csak kutyát sétáltatnak és grilleznek (a berlini parkokban általában ki van jelölve egy kis rész kerti grillek használatára). Mindenféle együttes váltja egymást, több helyszínen zenélnek, igazi örömzenével, van aki saját sátrat, aggergátort is hoz, fellépnek rockbandák, világzenészek, és tündérmuzsikusok is. Bárki aki kedvet érez magában foghatja gitárját és kiállhat, mindenki színpada és nézőtere ez. Csak wc nincsen, de úgy tűnik az emberek konszenzusos alapon erre a célra az park egyik bokros szegletét használják. Tényleg fantasztikus a hangulat.
A park közepén például capuerához nagyon hasonlító mozdulatokkal szórakoztatták kortárs táncosok az érdeklődőket, amikor hátulról megszólított egy félhosszú barna hajú, zöldesbarna szemű kislány. Úgy 16-7 év körüli lehetett, elmondta, egy berlini kortárs tánccsoport tagjai, és az odébb felállított sátorban magán-táncokat adnak elő. Az ember csak kiválasztja a listáról, mint egy étlapról, melyik koreográfiát szeretné látni, bemegy, eljátsszák neki, majd fizet érte annyit, amennyit szeretne. Becsületkassza van – sajnos éppen siettünk, így nem tudtam élni a lehetőséggel, pedig a lány(Németországban szokatlanul) különösen gyönyörű arcát elnézve kihagyhatatlannak tűnt az ajánlat.
Még egy dologról hadd írjak mielőtt beérünk Budapestre – most hagytuk el Vác állomást, negyven percet késünk, ami az árvizet és azt tekintve, hogy 30 perc késéssel indultunk, ráadásul nem is onnan, ahonnan kellett volna egész jó teljesítmény. Egy 13 órás útnál ez mit sem számít…
A berlini állatkert akváriumai között
Szóval nagyon inspiráló volt ez az utazás. Ugyan a berlini Zöld Térkép projektről, a Green Map Berlinről nem sokat tudtunk meg és a három másik „B” város képviselőivel sem vegyültünk túl jól, de a sok helyről jött, együttműködésre kész magyar csapat kohézióját nagyon jól erősítette. Azt hiszem egy darabig hiányozni fognak az útitársaim. De nem is ezért inspirált az út: nagyon sok közösségi kezdeményezést láthattunk, amelyek felkerültek az „ilyesmit kellene Budapesten is” listára. Persze jelenleg a legvégén vannak, mert az őszi félévre most kezdenek összeállni a teendők, s reményeim szerint érünk el némi sikereket, amiről a médiában is hallhattok majd. Például most szerdán délután a Muzsikus rádióban adok interjút. : ) Dunakeszi-Gyártelep. Ideje felöltözni és pakolni…
