Most találtam valami régi mappában találtam. Matematika A2.
Molnár András
C
Te igazi vagy és függőleges a léted,
én imázs vagyok csak egy sík tengelyén:
Ketten pontá leszünk a komplexek színterén.
Párom vagy, mégis ha elérlek, megszünök:
veled az abszolút semmiben egyesülök,
nincs testem, nincs péniszem:
imaginárius rész vagyok egészen.
Nincs természetes, nincs racionális,
nincs érthető magyarázat ránk,
minket csak elképzelnek piás, bulis
éjszakákon perverz matematikusok,
megerőszakolnak és szétválasztanak,
szoroznak, osztanak, nincs szerelem:
köztünk csak egy buta nyíl van jelen;
sírva hajlott vektort adunk ketten.
Ez egy osztás, de minek,
ez egy összeadás, de kivel,
ez egy logaritmus, alaptalan,
ez a legjobb éjszakánk édesem,
ez a leghosszabb nappalunk, nem?
ez a hang, amely köztünk állt meg,
ez a látomás, mely minket definiált,
ez az ajándék, örök halhatatlanságunk,
igen: mi csupán egy komplex szám vagyunk.
