Elég régóta gondolkozom azon, hogy egy blogposztban összefoglalom, mi is történt velem 2010-ben. Fogalmam sincs, hogy kezdjek neki: számokat soroljak talán? Elért eredményeket? Elismeréseket? Kudarcokat? Vagy éppenséggel érzelmi életem szánalmas alakulásáról írjak nektek? Nem, utóbbit biztosan kihagyom. Nem érzem úgy, hogy tudnék írni mostanában róla. (Persze a sorok között megbújik az ezernyi szép, és fájdalmas emlék, saját magam hibáztatása és hasonlók...)
Lássuk csak. 2010-ben 7121 km-et utaztam vonattal, voltam Berlinben, Besztercén és számtalan helyen kishazánkban, 598 km-et tettem meg távolsági busszal és 1416 km-et települések között személygépjárművel. Bő 310 km-et tekertem utazás közben, de kajakkal nem eveztem el sehova. Utazásaim nagyrésze nem magánjellegű, hanem egyesületi vagy karitatív út volt - jártam a Tisza-tónál egy projekt miatt (erről később), voltam Edelényben, Rakacaszenden és Szendrőn a Vöröskereszttel, valamint Devecserben és Kolontáron is megfordultam tudósítani.
Kétútköz vasúti megállóhelynél - Kauker Dániel felvétele, 2010.
Szóval egyfolytában kétútköz voltam. Lássuk az eredményeket... Tavasszal papírvárat építettünk egy budapesti óvodában valamint lezártuk az ország első Zöld Tanszék versenyét. A sajtó egész nagy érdeklődéssel fogadta a dolgot. Képviselhettük a műegyetemet egy nemzetközi szakmai expon, sportnapot tartottunk az egyik egyetemi intézetnek, elvégeztem a Humusz pedagógus továbbképzését, részt vettem szervezetfejlesztési tréningeken. A nyáram Tudatos Vásárlók Egyesületénél töltöttem gyakornokként, a kötelező szakmai gyakorlatomat Magyarország és a Tisza-tó Zöld Térképével foglalkozva teljesítettem. Munkánknak (és egy csudajó feltérképezős bicajtúrának Esztivel és Danival) köszönhetően megszületett a 3000 példányban kiadott Tisza-tavi Zöld térkép (Tóvidék-zöldtérkép), egy kis adatgyűjtő füzet és később szerzője lehettem a Zöld Térkép kézikönyvnek is. Eközben a Humusszal többször is standoltunk, a kitelepülések alkalmával kisgyerekekkel játszottam és szülőket győztem meg például arról, jó dolog a mosószóda és az ecet. Berlinben erősítettem a zöld mozgalom nemzetközi koherenciáját, majd a nyár végén a Magyar Környezeti Nevelés Egyesület rádióműsora, a Zöld Zugoly munkatársa lettem.
Ősszel folytatódott az egyetem, miközben a BME Egyetemi Zöld Kör tevékenysége is tovább bővült. Ráfeküdtünk a sajtóra, több cikkünk is megjelent az egyetemi lapokban, valamint a sajtó érdeklődését is sikerült felkeltenünk. Magyar Hírlap, Napi Gazdaság, Index, hogy csak pár médiát említsek, akik megkerestek minket és hírt adtak rólunk. A dolgos hétköznapok során ismét összehívtuk az ország zöld hallgatói szervezeteit és megtartottuk a Tikopia őszi találkozóját, új lendületet adva a hálózati együttműködésnek. Az Élelmezési Világnapon az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Világszervezetének önkénteseként kerekasztalbeszélgetést tartottam a ZACC-ban, ami egyébként a törzshelyem lett -ajánlom mindenkinek, kedves kis nem dohányzó kávézó-teázó-beszélgetős kocsma, igazi közösségi hely.
Októberben két megrázó esemény is történt velem, amelyek elég nagy hatással voltak rám. Az egyik egy vasúti baleset volt Romániában, egy barátomat és néhány külföldi komámat jó 20-25 métert tolta egy motorvonat miután elcsapta őket egy vasúti átkelőben. Nagyon nehezen dolgoztam fel a történteket, kicsit még most is felkavar, ha rá gondolok. Viszont meghatározó élmény volt - pár oldallal korábban írtam már a dologról -, azóta elhatároztam, még komolyabban foglalkozok az elsősegélynyújtással. Romániába utazásom előtt egy nappal átszakadt a gát Ajkán, és a maró iszap elöntötte Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely településeket. Három héttel később a BBC munkatársának és egy barátomnak (Katona Attila) köszönhetően ellátogathattam az érintett településekre, fényképezhettem és interjúkat készítettem. Bevallom, sok dolgot, amit tapasztaltam, nem mertem megírni - engem nagyon megviselt mindaz, amit láttam, tapasztaltam és hallottam a károsultaktól.
Aztán elstartolt télen újra a Zöld Tanszék verseny, tartottunk egy érdekes kerekasztal beszélgetést és egy fergeteges bulit a kör 5/25. születésnapján. Rovatom indult a Kikötő Online-on Zöldülj! címmel. A karácsonyt a körben szenteste előtt bő egy héttel ünnepeltük - nagyon fontos este volt számomra. Azt hiszem nagy erőt ad nekem ez a társaság, a barátaim, akik nem csak elfogadnak, de támaszkodhatok rájuk és ők is rám, akikkel nem csak együtt dolgozunk, de együtt szórakozunk is és folyamatosan meglepjük egymást gondolatokkal, cselekedetekkel... Eközben szorosabbra fűztem a barátságot egy nagyon kedves geográfus-lánnyal, aki felkért, csatlakozzak hozzá egy tudományos diákköri dolgozat megírásában. A Tordasi hulladékmegelőzési tervről írt tanulmányunkat továbbküldték az országos konferenciára, következő napjaim a dolgozat OTDK-sítása keseríti majd meg.
Az évet a Mikulásgyárban zártam. Európa második karitatív akciója során 160 000 rászorulónak biztosítottunk adományokat, én a Felvonulási téren vettem részt a munkában: adományokat válogattam és teherautót pakoltam, illetve igyekeztem megoldani mindenféle felmerülő problémát (eső, szél, vérzőkezű kisgyerekek, stb). 2010-ben öt alkalommal nyújtottam elsősegélyt, legutóbb december 31-én egy vérző fejű férfinak az Újpest-központi metrómegállóban. Őrület, hogy a biztonsági őrök még egy zsepit nem voltak képesek a pasas kezébe adni, nem hogy beszaladni a forgalmi irodába az elsősegélyládáért. (Csak álltak mellette, és nézték ahogy vérzik.)
Írhatnék még ide hosszú bekezdéseket, de most mennem kellene tanulni. Persze, ezek mind csak cselekedetek, önmagukban üresek, és ami igazán számít, szóval abban nem ilyen fényes a helyzet. Mozgalmas évem volt... és remélem.. jövőre okosabb leszek. Legalábbis nem felejtem el, vagy újra megtanulom...
