Fél tíz van és úgy érzem magam, mint máskor éjjel háromkor. Mostanában van hogy négykor. Lehet, hogy megvisel, hogy mindemellett nyolckor kelek? Elkezdtem az éjszakában élni és ez nagyon nem jó. Abba a hitbe kergetem magam, hogy a tervezési feladatommal kűzdöm, miközben árván hagyom az excel táblázatot, a munkát és értelmetlen dolgokkal foglalkozom. Bármivel, csak elég fáradt legyek, hogy aludni tudjak.
Apropó, tervezési feladat. Mondtam már? Nem, azt hiszem nem. Szóval van egy folyóm, viszonylag kicsi, kb akkora mint a Sió csatorna (16 m3/s vízhozam), vagy természetes vizeknél maradva mint az Ipoly egy szárazabb nyári időszakban. Szóval van ez a vízfolyás, aminek 300 km-es szakaszát vizsgáljuk, erre esik három város. Persze mindhárom település tisztítatlan vezeti bele a lakossági és az ipari szennyvízét. Ki kell számítani a nyílvánvalót, vagyis azt, hogy a folyó a szennyezések hatására milyen állapotú lesz.
Elég egyszerű modell, a valóságot nagyon leegyszerűsíti, de így is túl bonyolultnak tűnik még nekem. Aztán majd megkéne vizsgálni a tisztítási lehetőségeket, majd tanácsokat kellene adni a legolcsóbb, a leghatékonyabb és a legmodernebb megoldásokra, persze figyelemben tartva az EU Víz Keret Irányelv (VKI/WFD- Water frame directive) határértékeit. Éljen a jó ökológiai állapot! Majd rájövök és semmi perc alatt megoldom, hogy a mocsaras, büdös, undorító barna szarfolyamból (merthogy első ránézésre a számokra már a második város bevezetésénél elfogy a lebontáshoz szükséges levegőtartalma a víznek, így a harmadik településhez kvázi egy szennyvízcsatorna ér el.) egy aranyos, nádasos, fűzfás kellemes kis vízfolyás legyen ami mellett öröm bicajozni és még a kajakosok sem hallnak szörnyet kolerában vagy tifuszban. Juhíj! Kár, hogy csak hipotetikus folyó, ha igazi lenne, azthiszem sokkal lelkesebben állnék neki a helyreállításának.
