Voltam ma is a hegyen.. Vittem magammal szánkómat; már nem is emlékszem, mikor szánkóztam utoljára ezelőtt. Egyedül mentem, nem találtam társaságot hozzá, mondjuk nem is igazán kerestem. Akitől kérdeztem, az vagy nem ért rá, vagy nem is reagált.
A fiú aki egyedül szánkózik..
Jó volt odafent. Hamarosan hóolvadás, a hétvégén jön a meleg, mediterrán légtömeg és ha nem a melegebb levegőtől, akkor az esőktől fog szétmenni a hópaplan. A hóangyalkám csoda, de még meg van ^^'", még szerencse, persze, hiszen egy elhagyatott ösvény mellé fetrengtem.
Hagytam ám ma is magam mögött Valakit... A kis és a nagy-Hárs-hegy közötti fennsíkon a sárga ösvényén, ahol olyan nagyon kavicsos-köves minden, a régi tarvágás mellett gondoltam egyet, és összesimogattam egy Hóembert. Erdőlakó cimborám szemei a hegyet alkotó kövekből vannak, kezei és orra egy kidölt fának a gallyából, kalapja avarból készült. Tekintete egyenes, őszinte, örömmel üdvözöl mostmár mindenkit, aki a kilátó felé tart. :) Csak azt sajnálom, hogy nem osztozhattam az örömben mással, mikor létrehoztam.
