Ülök lehunyt szemekkel a buszon és úsztatom arcom a Napfényben. Felültem napozni egyet... Nem, valódiból vásárlásból jövet-menet élvezem így a szikrázó fényt: zárt szemhélyam alatt megelevenedik a tavaszi Erdő, egy tisztás egy nyílt hegyoldalban ahol a márciusi napsütésben sütkérezik testem-lelkem... Hallom a közeli patak hallk csobogását, az érkező és távozó turisták beszélgetéseit, a kutyákat, a kisgyerekeket, a siklóernyősöket, élvezem a természet simítását, a boldogságot és...
Nem lehetne inkább az álmokban élni?...
... valahol messze innen?
