Pihentető napjaim vannak. Hétfőn reggel nyolcra megyek matekgyakorlatra, négyig előadások, órák.. Aztán tanulás, majd este héttől vakulásig körgyűlés, amit legalább nagyon szeretek. Kedden kelés, most tegnap ötkor, hogy hatra ott lehessek Kelenföld vasútállomáson dolgozni, ahonnan három órával később Barosstelep mh-ra mentem át.
Szeretem ezt a munkát, mondtam már? Csak sütne, ragyogna a nap, akkor még nem is fáznék meg a nyolc órán át történő álldogálásban-ülésben. Történt tegnap, hogy beállt egy vonat Barossra, üdvözöltük egymást a mozdonyvezetővel, a kalaúz is integett, leszámoltam a felszállókat, majd néztem a vonatot. Egy pillanat múlva arra lettem figyelmes, néz engem és mosolyog rám bentről valaki. Mosolyogtam én is, és ahogy elment a vonat, fordult utánam. Valami furcsa volt a szemében.
Kettőig voltam kint az isten háta mögötti "Szarostelepen" (vasutasok hívják így, az EU-s pénzből gyönyörűen megépített megállót megnyitása után két héttel atomjaira vandálkodták), aztán bedöcögtem a Délibe és bementem az egytemre ebédelni, meg zh-t írni... Van valaki a menedzsment kurzusomon, akiről úgy érzem, ismerem. Tudom, hogy ismerem, csak ő nem ismer fel engem. Vagy igen, csak ő is olyan banga, mint én? Hullafáradtságomban keresztülvergődtem a menedzsment alapjait firtató kérdéseken, majd mielőtt bementem volna Mikrobiológia órára úgy döntöttem, meleg, puha ágyamban jobb aludni mint a kemény egyetemi padokban.
Most szerda reggel hét van, mindjárt indulok szervetlen kémiai laborra, eltart egyig. Utána gyors ebéd, és spuri Budapest-Ferencváros vasútállomásra dolgozni. Gondolom, hogy sok felszálló lesz a szintén isten hátamögötti állomáson, ahol szintén óránként jár csak vonat. Tízkor végzek, rohanás haza (amennyire az egyes villamos engedi), gyors zuhany, lefekvés... Másnap háromnegyd ötkor kelés, irány a hegyek, Budakeszi előtt a Korányi TBC intézet Volán és BKV busz megálló. Csak három órás műszakot vállaltam be még előadások előtt, de kemény lesz, mert a Zsámbék, Tök, Páty, Perbál volánbuszokon kívül a jól ismert 22-es busz is megáll ott, ez pedig 3-4 percenként indul a reggeli csúcsban... Utána irány az egyetem, természetvédelem előadás, majd környezeti kárelhárítás, utána alvás-tanulás-szusszanásnyi szünet, környezeti hatásvizsgálat és internetmédia kérdései zh. Amikor kijövök, csütörtök este nyolc lesz. Nem, nem megyek bulizni, lehet, hogy az egyetemistának a csütörtök estéje buliból áll -hajj de sokan próbálják bemesélni ezt nekem!-, de én inkább a nagymackóm és az ágyam választom.
Péntek, végre hétvége. Visszaviszek egy tonna üresüveget, beüzemelem a szkennert, bemegyek a volt sulimba angolozni (nagyon kellene gyakorolni az angolt, nem szeretnék beégni Boszniában az ENSZ konferencián), útlevélt igényelek, majd matekóra az egyetemen, este pedig hangverseny (Joshua Bell, nagyon várom már!). Ugye, az ember hétvégén pihen (?).
Szombaton utazunk Szolnokra, Nagymamám helyezzük örök nyugalomba a sárga Tiszába... Néha még mindig megébredek köhögésére-horkolására, de a rémálmok már elmúltak *lekopog*(pár hónappal ezelőtt sokszor ébredtem arra, hogy rosszul van, a részleteket hagyjuk, ezeket szoktam átélni néha álmaimban újra). Vasárnap tanulok, jövőhéten matek és mikrobiológia zH, valamint le kell adnom az előzetes környezeti hatásvizsgálatom is... És hétről hétre sűrűbb az életem.
Mindezt nem panaszkodásból írtam le, csak magyarázat képp. Mostanában kicsit eltűntem az éterből...
