Épp azon töröm a fejem, hogyan állapíthatnám meg egy végtelen sorról, amire ránézek és megijedek, hogy konvergens, ha mind a gyökkritérium, mind a hányadoskritérium p=1-et ad. Így ebéd után elég nehéz az ügy, legszívesebben bebújnék a takaró alá és aludnék egy jót, de nem tehetem.
Helyette Michael Nyman zenéjével próbálom élénkíteni magam. Néhány hete voltunk az Amadinda ütősegyüttes koncertjén, Steve Reich-et játszottak a zeneszerző jelenlétében. Nagyon jó élmény volt, és mostanában újra sokszor hallgatok kortárs (és kevésbé kortárs) minimalista zenét. Azóta többször szólt nállam Reich is, de társait sem hanyagolom, pl. Arvo Pärt-t vagy Henryk Górecki-t és természetesen Bartók Bélát, akinek a zenetörténet során elsők között jelentek meg minimalista vonások a műveiben.
Michael Nyman - The Heart Asks Pleasure First - The promise
(A Zongoralecke c. film képei, melynek zenéjét Nyman írta)
