Ilyenkor úgy érzem, két életem van. Hogy melyik az igazi? - persze mindkettő valós és egy azon életről van szó. Az elmúlt héten (hetekben?) a környezetvédelmi analitikán kívül szinte minden megszűnt létezni, csak az eluensek, a retenciós idők, az abszorbanciák tették ki az életem, még a(z) (ön)tevékenykedéssel sem foglalkoztam annyit, mint szoktam, és hetekre elszakadtam kedvesemtől. Péntek este pedig mikor megérkeztem a Puskin utcába egy analitikai zh-s nap, másfél óra vonat és majd' egy óra szeles séta után azt hittem, megint csak álmodok. Az nem lehet, hogy jól érzem magam, nem, ki van zárva, szorgalmi időszak utolsó hétvégéje és képes vagyok (közel) teljesen elfelejteni ezt az egészet? Igen...

És tegnap reggel megint felébredtem, bementem, szembesültem azzal, hogy nem vagyok elég szorgalmas, nem figyelek eléggé oda, és különbenis... Meg kell, hogy legyen ez a nyamvadt tárgy, Fontos... nagyon fontos, és most ismét teljes feszültségben vagyok, hogy vajon elfogadják-e a jegyzőkönyveim, jóindulatúak lesznek-e a zh javításánál és meglesz-e a 15 pont, és Janisz jófej lesz-e holnap mikor digerálok (szóban felelek) nála...

Jajj, ha már itt vagyunk:

Önkéntesek segítségét várják Miskolcon az árvízi védekezéshez. Menjetek helyettem is...