A hajnali ködben lassan felsejlik Esztergom sziluettje. Strúvo, Párkány, mindjárt átlépjük a magyar határt. Az áradást megúsztuk, Prágánál láthatóan több volt a víz a Moldvában, mint szokott, de mást nem nagyon észleltem a dologból. A Köd gyönyörű, pár száz méterig látni csak el, ezért a vadak sem menekülnek el azonnal a dübörgő vaskerék közeléből. Nyulak és őzök.
Nem mondom, hogy minden berlini bunkó seggfej, de ahhoz, hogy az ember ebben a városban érvényesülni tudjon, bizony kell némi pofa. Kezdjük ott, hogy a sorban állás kultúráját az itteniek nem ismerik túl jól, vagy ha tisztában is vannak vele, a nem űzik a sportot. Például a felszálló utasoknak nem szokása megvárni, hogy az emberek leszálljanak az U- vagy az S-bahnról. A másik jellemző esemény, mikor az ember fényképez egy múzeumban vagy történetesen az állatkertben, jusztis bepofátlankodnak elé, akár vállal félrelökik, lábára lépnek, egy szóval nem vesznek tudomást létezéséről. Mindezt teszik úgy, hogy budapesti lakosként is feltűnik arcátlanságuk, pedig fővárosunkban is tapasztalhatunk cifraságokat. A német fiatalokról pedig akkor…
…de, ejtsünk pár szót. Persze, nagyon sok sráccal és csajjal semmi probléma nincs, de a maradék túlzóan szélsőséges. Vagy mert neveletlenek, vagy szélsőséges csoport tagjai, esetleg mindkettő. Például nagyon sok a punk, amivel alapvetően nincsen baj, de viselkedésük nem túl közösségbarát (saját csoportjukon kívül prezentálva persze). Vagy itt vannak ezek a szigetre tartó srácok, akik egész éjjel röhögtek, ordibáltak, szedték szét a kocsit, annak ellenére, hogy ketten is felhívtuk a figyelmüket, hálókocsis vagonban utaznak és a falak meglehetősen vékonyak. Szívem szerint – ha rendelkeznék kellő meggyőzőképességgel – kifizettetném velük a helyjegy árkülönbségét, mivel nyilván azért utazik az ember hálókocsiban, hogy aludhasson, s ők ezt a folyamatot meggátolták. Amit viszont nem értek, hogy Steward Laci (a hálókocsiban van sztúárd, amolyan kalauz aki reggelit hoz reggel, meg ilyenek) miért nem intette őket rendre. Na mindegy, eltelt valahogy az éjszaka, és csak kb. fél órás késésben vagyunk. Vannak még csodák, de azt leszögezhetjük, sok seggfej német van, ezeknek a srácoknak pedig essen le minden körme az ájron méden kellős közepén.
