Sokadszor ütközöm abba a problémába, hogy posztjaimban nem emlegetem barátjaimat és pajtásaimat eleget. Vagyis... egyáltalán nem szoktam, és néha ezzel megbántom őket. Ezt nagyon sajnálom, de általában blogomban egyáltalán nem szoktam ismerős embereket emlegetni, nem úgy vezetem ezt, mint egy általában vett "én-blogot", de talán ez bejegyzéseimet olvasva egyértelmű. Legalábbis remélem, hogy az. Ettől eltekíntve igérem, hogy hamarosan írok egy összefoglalót arról, kiket nem emlegetek - arról, hogy mit érzek vagy gondolok róluk és velük, merre járunk együtt szerintem nem írnék itt. Magánjellegű dolgok ezek, és bár gyakran írok az érzelmeimről, szinte sosem "személyeskedem". Elnézést kérek ezért, lehet, hogy érzéseimről szívesen írok, de személyes kapcsolataim nem kívánom világgákürtölni teljesen, épp elég erre így is az iwiw és újabban a facebook. Nem biztos, hogy szeretném, ha mindenki tudná mindig, mikor, hol és kivel vagyok vagy voltam.

Legutóbbi bejegyzésemből kimaradt egy köszönetnyílvánítás Amanda Jane Davis, Turcsán Terézia és Katona Attila "az BBC munkatársai" számára, hogy meghívtak és csatlakozhattam "a vörös iszappal érintett Kolontár és Devecser kárhelyszíneken" folyó sajtótevékenységükhöz. Úgy gondoltam, a hála kifejezésére személyes utakat választok, dehát úgy tűnik, annyira az internet világában élünk, hogy ez ma már nem elég.

A "bbc" csapat ebédel - fotó Amanda Jane Davis [BBC]