Odafent, csendben, szitáló ködben éjszaka, amit csak a Telihold fénye szúr át jutott eszembe ez a vers, illetve Heaven Street Seven féle Kaláka-feldolgozása...
Kányádi SándorValaki jár a fák hegyénvalaki jár a fák hegyénki gyújtja s oltja csillagodcsak az nem fél kit a reménymár végképp magára hagyottén félek még reménykedemez a megtartó irgaloma gondviselő félelemkísért eddigi utamonvalaki jár a fák hegyénvajon amikor zuhanokmeggyújt-e akkor még az éntüzemnél egy új csillagotvagy engem is egyetlenegysötétlő maggá összenyoms nem villantja föl lelkemetegy megszülető csillagonvalaki jár a fák hegyénmondják úr minden porszemenmondják hogy maga a reménymondják maga a félem