Egyre több vállalat jön rá arra, hogy jó üzlet a karitatív álarc. Nem elég, hogy pozitív színben tűnteti fel magát a vállalat, de még reklámnak is marha olcsó. Nem tudom, hogy idén hányadik "lájkolj egy nagyot és adunk egy szaloncukrot" vagy "adunk egy forintot" vagy adunk akármennyi akármit a rászoruló gyerekeknek kezdeményezéssel találkoztam a fészbúkon - kövezzetek meg, de ezt kicsit visszásnak tartom. A lájkolással alapvetően reklámhordozók leszünk, épp úgy mint egy kólás papírpohárral, amit az egyetemi büfében vett tea szürcsölése közben akaratlanul is mutogatunk cimboráinknak. Sőt, ez esetben még azt az üzenetet is eljuttatjuk hozzájuk, "ez a vállalat nagyon derék", mi több, mi magunk súgaljuk, hogy jó a vállalat imázsával tetszelegni. Mindezt tesszük azért, hogy segítsünk valakiken - pedig igazából nem a rászorulókon segítünk ezzel, hanem a vállalaton - megadjuk neki saját adataink egy részét és a jogot, hogy üzenetüket, a róluk szóló üzenetüket arcunkba és ismerőseink arcába nyomják.
Ez persze csak magánvélemény, minden adomány fontos, de néha jó lenne elgondolkoznunk azon, mi vezetett ide, ahol vagyunk...
(és most nem is említem, hogy az elmúlt hetekben egy uzsorakamatos pénzügyi szolgáltató adományozott használt számítógépeket az Országos Mentő Szolgálatnak - csodálkozom, hogy nem valamelyik Családok Átmeneti Otthonának vagy Családsegítő szolgálatnak adta őket. )