Az ember érzi Alvar Alto jelenlétét tanítványa, Ilmo Valjakka épületében. A budapesti Kelenvölgyi úton található finn nagykövetség modern, fehér falai között az ember csak megáll, eltátja száját (persze csak képzeletben, mert a valóságban nem illik) az egyszerű formák bonyolult, építészeti költészetén. A háromezer négyzetméter területű épületegyüttes igazi "Finn ház". A külképviseleten, a nagykövet rezidenciáján és a diplomata lakásokon kívül kultúrális és gazdasági központ is egyben.
Jari Vilén nagykövet úr vendégszeretetét élvezve megismerkedhettem az épület történetével. Jari kinevezése után megrögzötten kutatni kezdte az épület hányattatott múltját, céljául tűzte ki, hogy felderíti annak homály fedte részeit. Kíváncsisága sikerre vezette, így az általa felkért történészekkel közösen kiderítette, mi történt pontosan a második világháború utolsó éveiben, amikor az előző épületet megszállták a nyilasok és az SS katonái, majd később, amikor gránáttalálatban megsérült és csontig égett. A találat után az akkori gondnok, Tömör Ferenc életét nem féltve az égő házból mentette a bent maradtakat és a menthető értékeket - hűséges cselekedetei közben egy német mesterlövész célba vette és lelőtte. Holttestét a követség telkén temették el - sírja pontos helyét máig homály fedi, a család kérésére ugyanis sírkövet nem emeltek. Így, ahogy Jari Vilén nagykövet úr fogalmazott, az épület "Szent földön fekszik".
Az állófogadás után további érdekes történeteket hallhattunk az épületben található műtárgyakról, így Akseli Gallen-Kallela "Dunai este" című festményéről is. A huszadik század eleji Gellért-hegyet éjjel ábrázoló műalkotáshoz egy legenda társul: a művész több alkotótársával együtt épp hazafele tartott Pestről Budára, amikor alkoholittasan elfogta az ihlet. Gallen-Kallela felmászott a Lánchíd akkor még jóval magasabban fekvő oroszlánjának hátára, hogy megfesse a festményt. Ám egy jó rendőr meglátta a köré gyűlő tömeget, és mikor az alkotó ecsetét a nemes oroszlán fenekébe törölte, intézkedésre szánta magát. Az alacsony, pocakos rendőr nagy nehezen felverekedte magát az oroszlánra, Gallen-Kallela alásan üdvözölte, majd egy összehajtogatott papírt adott át neki. A rendőr a legenda szerint ennyit mondott: "mondhatta volna korábban!" A művész apja ugyanis a helsinki rendőrkapitány volt, a papíron pedig apja barátja, a fővárosi rendőrkapitány aláírása szerepelt, s csupán annyi ált rajta: "Akseli Gallen-Kallela ott fest Budapesten, ahol akar".
A jó ízű vendéglátás, vacsora és beszélgetés-mesélés, a néhány pohár Sümegi bor, hogy "testvéreknek" neveztek bennünket szívembe lopta a nagykövetség munkatársaival együtt a Finn népet is. És nagyon remélem, hogy nem ez az utolsó találkozásom velük...
