Körülbelül két vagy három hete mondtam valakinek, hogy minden napról napra rosszabb Nagymamám állapota. Vagy talán nem is állapota, nem orvosilag értve, hanem az egész, ami vele van. Nem sorolnám fel a lépéseket, hogy az elmúlt bő egy hónapban mi minden történt, csak annyit mondanék, hogy az élet mindig tartogat kellemetlen meglepetéseket...
A legújabb az influenzajárvány, ami miatt határozatlan idejű látogatási tilalmat rendeltek el sok másik intézethez hasonlóan a Városi kórházban is. Nagyon bánt, hogy mellette szeretnék lenni, fogni a kezét, megsimogatni arcát, de nem tehetem. Tudom, hogy az intézkedés a betegeket védi, de... Ma reggel hívták anyut, hogy Nagyi nagyon rosszul van, az éjszaka többször hányt, még a folyadék sem marad meg benne, kétszer is lemosdatták, átöltöztették, csak már nincs mibe... Ő azt hiszem még be tudott menni hozzá reggel, de délben, mikor mentem volna, már élt a zárlat. És még egy telefon sincs a kórteremben.
Tudom, hogy már elbúcsúzott tőlem néhány hete... Azóta nagyon sok minden történt, és sokat is beszélgettem vele... Szeretném még látni, megölelni. És szeretném, hogy ne szenvedjen többet...
Egyébként gyönyörűen süt a nap. Megyek, megpróbálok enni valamit, hátha attól jobb lesz.
