A vegyészkar2007 hallgatói évfolyam levlistán elég csúnya parázsvita alakult ki a felsőoktatási törvény módosításával kapcsolatban. Egy igen nagy tudású és jól teljesítő hallgatótársunk meglehetősen éles véleményt fogalmazott meg azokkal szemben, akik csúsznak, véleményem szerint jogtalanul. Több kolléga erre személyes támadással válaszolt, és sértegetni kezdték a fiatalembert véleménye miatt - hozzátartozik az ügyhöz, hogy az illetőt már az első félévtől fogva megszólták túlzott buzgósága és tudálékossága, de leginkább stílusa miatt. Az egész helyzet bökte a csőrömet, úgyhogy ma az alábbi levelet fogalmaztam meg társaimnak. Úgy gondoltam, ezt a levelet némi szerkesztés után beszúrom blogomba is, mivel viszonylag tömören foglalja össze néhány fontosabb gondolatom.

Nem hiszem, hogy van bárki, aki nyolc év alatt akarná elvégezni az egyetemet. Személy szerint (legalábbis úgy érzem) nem tartozom a legrosszabb eredményeket elérő hallgatók közé, de van egy-két tárgy, amivel komoly gondom adódott. Nevesítve a matematikáról van szó. Borzasztóan is érzem magam amiatt, mert egy tárgycsoportnak köszönhetően legalább egy év csúszással tudom befejezni a bsc képzésemet. Azt hiszem más, a szakmához közelebb álló tárgyakkal igazán komoly problémám nem adódott - és itt szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ugyan nagyon hasznos az integrálszámítás, de pl. egy települési hulladékgazdálkodási terv, vagy egy prevenciós stratégia kidolgozásánál nem sok hasznát vesszük.

 

A személyes benyomásom a környezetmérnöki bsc képzésről elég ambivalens. Egyszerre érzem úgy, hogy marha jó dolgokat raktak bele, ugyanakkor borzalmas aránytalanságok vannak benne. Egyszerre erősség, hogy ezer különböző területről tanulunk (tényleg, kezdve a vegyész ismeretektől a villamosmérnökök dolgain át egészen a GTK bugyráig) és egyszerre gyengeség. Például el van várva tőlünk, hogy közel azonos szinten teljesítsünk áramlástanból, mint egy gépészmérnök, azonosak a követelmények analitikából a vegyészekkel, de egy települési szakirányos építőmérnök háromszor többet tanul a Környezeti Hatás Vizsgálatról, mint mi. Arról nem is beszélve, hogy az msc mintatanterve és az msc-s felsőbbévesek tapasztalatai sem túl bíztatóak. Szóval úgy látom, hogy az egész képzés átgondolatlan. Szerintem nem meglepő, hogy vannak hallgatók, akik elkallódnak.

 

Sajnálom, hogy én is azok közé a hallgatók közé tartozom, akik nem férnek bele a mintatanterv 7 félévébe. Igen, az én hibám is, de kikérem magamnak, hogy bárki azzal gyanúsítson, hogy szándékosan történt mindez velem. Igen, tanulhattam volna erőssebben, tanulhattam volna többet - de talán épp azért vesztettem el a lelkesedésemet a tanulás iránt, mert nem láttam, nem látom, miért lennék jobb szakember csak azért, mert átmegyek egy áramlástan vagy egy matek vizsgán, vagy teljesítek egy fizikai kémia zh-t.

 

Én nem hiszem, hogy attól lesz valaki jó szakember, mert jól teljesít az egyetemen. Sőt. Az egy dolog, hogy megtanulsz valamit, bevágsz egy csomó mindent, vagy megértesz törvényeket (ez a jobbik eset, de elég nehéz úgy megérteni valamit, hogy az előírt óraszámba se fér bele a tananyag és az órákon nincs idő rendesen elmagyarázni a dolgokat, ezért az oktatók a kérdések megválaszolását elintézik annyival: "ez magasabb szintű kurzusok tárgya"), de ettől még nem fogsz önállóan dolgozni, ettől nem oldod meg a felmerülő problémákat kreatívan, ettől nem fogsz jobban kommunikálni a kollégáiddal. A jó munkaerő nem csak tudója (tudósa?) egy területnek, sokkal több annál.

 

A felsőoktatás átalakult, átalakulóban van, ezt mindannyian tudjuk és érezzük is. Ugyanez igaz a munkaerő piacra. Ez a helyzet: több diplomás kell (kell?), tehát több a hallgató. Az okatói létszám viszont nem növekedett látványosan --> kevesebb idő, energia, figyelem, stb. jut fajlagosan a hallgatókra (plusz az oktatók is kevesebbet tudnak kutatni), én egyáltalán nem csodálkoznék azon, hogy a hallgatók teljesítménye is romlik a korábbiakhoz képest. Azt meg már csak halkan merem megjegyezni, hogy több oktatónk is hivatkozott már arra, hogy felsőbb elvárás szerint a tárgyeredmények szépséges Gauss-görbét vegyenek fel, és a középérték lehetőleg 2,5-3 között legyen. Ez van, és ez a jelenség az alapján, amit barátaimtól, kollégáimtól hallottam, az egész országban fenn áll. Végül utolsó gondolatként: az egyetemi képzés nem "ingyen" van, szüleink, polgártársaink, hallgatótársaink fizetik adójukból. Az állam számára a képzésünk nem "kidobott pénz", hanem befektetés. (pssz, és minden befektetésnek van valamennyi kockázata)

 

Persze, lehet, hogy van olyan, aki ezt kihasználva, szemét, büdös pernahajder módon öt évig mereszti a hátsóját az egyetem fűtetlen E1C előadójában, bukdácsol, miközben minden éjszaka részegen-betépve kislányokat molesztál a morizonszban és a zépében. Én mégis úgy látom, többségünk, azok többsége, akiknek gondjuk akad egy-két tárggyal és emiatt 4-nél többször találkoznak az oktatóval vizsgán, nem ilyen. És úgy látom, sok ígéretes ember is úgy járt, mint én (nem azt mondom, hogy én az vagyok), nem csak ezen a karon, hanem az egyetem más intézményeiben is. Egyik legjobb barátom a TTK mérnökfizikus bsc szakán például másfél év csúszásban van - a srác 17 éves kora óta jár a KFKI-be Zoletnik Sándorhoz szabályozott magfúziót kutatni.

 

Ez a probléma szerintem nagyon komplex, és nem lehet ilyen egyszerűen, heves érzelmektől elborult fejjel megközelíteni, mint ahogy itt a levlistán zajlik. Sajnálom, hogy ilyen éles hangvételűvé vált a vita (vita?! veszekedés!), és hogy a korábban válaszoló hallgatótársaim is inkább személyed támadták, mint az érveid. Szerintem ebben a vitában (ahogy a legtöbb hallgatókat érintő kérdésben, így a korábbi ösztöndíjas vitában) nem engedhető meg, hogy személyeskedéssé fajuljon az eszmecsere. Sajnálattal látom azt is, hogy a levlista moderátora (moderátorai?) hagyják, hogy ilyen éles, egymást támadó hangvétel alakulhasson ki egy olyan listán, ami elsősorban tanulmányi, másodsorban közéleti fórumként üzemel.

 

Kérlek benneteket, tartsátok meg az egymással szembeni tiszteletet, és alkalmazzátok a jóindulat és a kollegitás elvét. Ne megölni akarjuk egymást, hanem törekedjünk az álláspontok kölcsönös megértésére! Ne csak "kollégának" hívjuk egymást, hanem kérlek titeket, viselkedjünk is kollégaként...

 

Aki elolvasta, annak köszönöm, és bocsánat, hogy ilyen terjedelmesen fogalmaztam.